A Főpapnő számomra nem az a spirituálisnak mondott nő, aki fehér ruhában körtáncot jár különféle elvonulásokon és szakrálisnak mondott szertartásokon, négycsillagos hotelben elszállásolva a résztvevőket.
A spiritualitás nem külsőségek halmaza és nem fesztivál (nekem). Nem üvölt és nem harsány.
A Főpapnő egy olyan harmonikus személy, aki gyógyítóan hat a közegre, amelyben él és munkálkodik. Békét sugároz. Tiszta és áldásos módon mindenki javára teszi mindezt. Igyekszik úgy is élni, amit képvisel.
Visszavezetni jött az embereket a szívükhöz, a saját belső bölcsességükhöz. Megmutatja, hogy az intuíció ott van mindenkiben, képes kapcsolódni vele és általa az Univerzumhoz.
Megbízni a belső vezetettségben, így nem lesz szükséged folyton külső visszacsatolásokra. De ehhez nem kell zaj, inkább a csend.
Földi testben élünk mind, ami halandó, esendő és sokszor gyötrelmes is, de ha képesek vagyunk magunkban ezt a végtelen bölcs főpapnői minőséget feléleszteni, az út világos lesz és tiszta. Többé már nem akarunk letérni róla.
